A szteroid hormonok hatásmechanizmusa – a génexpresszió elmélete. A szteroid hormonok kis molekulatömegűek, zsírban oldódnak, diffúzióval vagy hordozóanyaggal bejuthatnak a célsejtekbe, majd a sejtekbe való bejutást követően a hormon először a citoplazmában lévő receptorhoz kötődik, így hormon-receptor komplexet képez, amely alloszterikus hozzáférésen megy keresztül ahhoz, hogy megfelelő hőmérséklet és Ca2+ mellett képes áthatolni a magmembránon.
Miután a hormon belép a sejtmagba, a sejtmagban lévő receptorokhoz kötődik, és komplexeket képez. Ez a komplex a kromatin egy nem hisztonspecifikus helyéhez kötődik, és ezen a helyen elindítja vagy gátolja a DNS-transzkripciót, ezáltal elősegíti vagy gátolja az mRNS képződését, ami bizonyos fehérjék (főleg enzimek) szintézisét indukálja vagy csökkenti biológiai hatásuk elérése érdekében. . Egy hormonmolekula több ezer fehérjemolekulát képes generálni, így megvalósítja a hormonok amplifikációs funkcióját.
Hormonválasz az izomtevékenység során Az izomműködés fellépésekor a különböző hormonok, különösen az energiaellátást mobilizáló hormonok szintje változó mértékben változik, befolyásolja a szervezet anyagcsere-szintjét és a különböző szervek funkcionális szintjét. Egyes hormonok mennyiségét edzés közben és edzés utáni felépülés során mérik és összehasonlítják a nyugalmi értékkel, a változást pedig az edzésre adott hormonális válasznak nevezik.
A gyorsan reagáló hormonok, mint az epinefrin, a noradrenalin, a kortizol és az adrenokortikotrop hormon, jelentősen megemelkednek a plazmában közvetlenül az edzés megkezdése után, és rövid ideig tetőznek.
A közepesen reaktív hormonok edzésének megkezdése után a plazma lassan és folyamatosan emelkedik, és néhány percen belül eléri a csúcsot, mint például az aldoszteron, a tiroxin és a vazopresszin.
A lassú reakciójú hormonok nem változnak azonnal az edzés megkezdése után, és csak lassan emelkednek, amikor az edzés eléri a 30-40 percet, és később érik el a csúcsot, például a növekedési hormon, a glukagon, a kalcitonin és az inzulin.